And the Oscar goes to
Roger Federer kedves mosollyal integet a nézőknek RF feliratos pulcsijában a zöld füves Wimbledonban. Pár perccel később nyájas kedvességgel interjút ad, minden kérdésre válaszol, miközben mosolyog. Egy pillanatra sem esik ki a szerepéből, mert minden mozdulat, mimika előre megtervezett, mióta ő a nagy Roger Federer. Adolf Hitler minden beszéde előtt a tükörnél próbálta el a mozdulatait, grimaszait, előre eltervezte, hogyan fogja előadni a mutatványát. Roger Federer ugyanezt teszi, de van az úgy, hogy mégis kiesik a szerepéből, és én ezekre a mozzanatokra hegyezem ki a mondanivalómat.
Roger Federer vs Fergus Murphy
A Federer família ma akkora befolyással bír a teniszben és azon kívűl is, mint a Cosa Nostra a múlt században. Megkérték Federert a 2007-es wimbledoni döntő előtt, hogy szavazzon a második szerva sorsáról, ő arra szavazott, hogy szükség van a második adogatásra. Láss csodát, azóta szóba sem került a második szerva. Federer bármit megtehet, még azt is, hogy eldöntse, kit akar, kit nem akar a bírói székben látni. Történt az, hogy Roger Federer egy szép napon berágott Fergus Murphy székbíróra, csupán azért, mert az nem kivételezett vele a pályán, és volt pofája betartatni a szabályokat. Federer eldöntötte, hogy többet nem lép pályára, ha Fergus Murphy ül a bírói székben. Nagyon sok idő telt el, mire megbocsájtott a szabályokat betartó bírónak. Az idei OZ-n is vitatkozott Murphy székbíróval egy kis sólyomszemes semmiségen. Megjegyzem, Federer azon kevesek egyike, aki sokat vitatkozik a bírókkal. Ennek ellenére Federer rajongói voltak azok, akik leginkább elítélték Rafael Nadalt azért, mert nem akart Carlos Bernardesszel együtt dolgozni. Pedig Fergus Murphyvel ellentétben Bernardesnek nem volt igaza, amikor nem engedte, hogy Nadal lecserélje a fordítva felvett nadrágját.
Stefan Edberg-díj
A Stefan Edbergről elnevezett díjat azok a sportolók kapják a teniszben, akiket a játékostársak a legsportszerűbbnek tartanak. 2004-óta Federer 13-szor nyerte el a díjat, míg Nadal csak 2010-ben és Djokovic vagy Murray egyszer sem. Valóban ennyivel sportszerűbb Federer a másik háromnál? Járjunk utána! Tudjuk Nadalról, Djokovicról, hogy akár számukra kedvezőtlen helyzetben is képesek megadni egy labdát az ellenfélnek, még akkor is, ha fontos pontról van szó. 2007 US Open döntő. Djokovic labdája Federer orra előtt pattan a vonalra, de bemondják az out-ot, mire Djokovic átnéz Federerre, de az nem szól semmit. A nem hivatalos visszajátszás megmutatja, hogy bent volt a labda, téves döntés született. Federer, aki abban az évben zsinórban negyedszer kapta meg a Stefan Edberg-díjat nem adta meg a pontot Djokovicnak, pedig a labda előtte esett le a vonalra. A 2012-es Roland Garroson rákiabált egy nézőre, valami olyasmit, hogy fogd be a pofádat. 2012-ben is Roger Federer kapta a Stefan Edberg-díjat. Amikor kikiáltott Djokovic szüleire a Monte-Carlo Mastersen, akkor is ő kapta a legsportszerűbb teniszezőnek járó díjat. Federer mondhatja: ami jár, az jár!
Mit mondanak róla azok, akik ismerik?
Szávay Ágnes jól ismeri Federert, aktív évei alatt többször találkozott vele. "A rajongók, a közvélemény sok teniszezőről azt hiszi, milyen édes, kedves, jópofa ember, pedig ha tudnák, hogy mit rejt a belső… Nem szeretnék nevet mondani, legyen elég annyi, hogy sokak példaképe, a férfitenisz egyik meghatározó alakja olyan lekezelő másokkal, hogy azt el sem hinnék, csak éppen jó a marketingje. És most nem Rafael Nadalról beszélek, mert ő tényleg imádnivaló.”
Tudjuk jól, ki az a férfi, akinek jó a marketingje, akinek minden mozzanata, megnyilvánulása előre megírt tervek szerint zajlik. "És most nem Rafael Nadalról beszélek, mert ő tényleg imádnivaló.” Tulajdonképpen ez a mondat árulja el, hogy kiről van szó, ezzel céloz arra, aki akkora kaliber, mint Nadal. Lehetne még Djokovic is, de róla mindenki azt mondja, hogy nagyon közvetlen és barátságos az emberekkel és tenisztársaival. Hiába próbáltak a Federer szurkolók másokat is bevonni a képletbe, de Nadal szintjén csak Federer és Djokovic van, a többiek egy külön csoport, nincsenek azon a szinten. Szávay Ágnes véleménye Federerről tökéletesen beleillik a 2003 Wimbledon előtti képletbe, amikor Federer sorra törte az ütőket, elsírta magát egy vereség után, kiabált a székbíróval -ez a rossz szokása megmaradt- és nem tudott uralkodni az indulatain, de akkor még nem is volt szüksége arra, hogy mást stílust vegyen fel, mert csak egy teniszező volt a sok közül. Ha összehasonlítjuk a tomboló Federert, aki nem tud parancsolni az indulatainak azzal az RF logós kötött pulcsis Federerrel, aki mosolyogva sétál a gyepen, akkor érezni igazán, hogy valami bizony nem stimmel.
