Mielőtt belekezdenék a blöffkorszak és azon belül a blöffösök és Federer elemzésébe, tisztázzuk, hogy mi az a blöffkorszak, és persze kik azok a blöffösök. A blöffkorszak a 2003-2007 közötti légüres teret jelenti, amikor a régi nagyok visszavonultak (Sampras, Rafter) vagy öregen, sérülten versenyeztek (Agassi, Hewitt) de híján volt a fénykorszakát élő klasszisoknak. A Blöffösöket, vagy Blöffteniszt játszó teniszezőket maga Federer határozta meg egy interjúban. "Annak idején, amikor bekerültem az élmezőnybe, sokkal inkább blöffjellegű volt a tenisz, a versenyzők jól szerváltak, de mindenkinek volt valamilyen gyenge pontja." (Nemzeti Sport 2010 Feb. 01 16. oldal) Vagyis, a blöffös jól tudott szerválni, vagy volt egy jó tenyerese, de másban gyenge volt. Tökéletes jellemzés Federertől, hiszen, amint látni fogjátok, a blöffkorszakban csupa ilyen teniszező volt, köztük egy olyan teniszezővel, aki Federer legnagyobb ellenfele volt azokban az időkben, és akiről nem is gondolnátok, hogy az egyik legnagyobb blöffös. Az, hogy 2008-tól erősebb lett-e a mezőny Nadal, Djokovic és Murray beérésével, arra szintén Federer adja meg a választ ugyanabban az interjúban. "Ráadásul most óriási kihívás elé állított az új, feltörekvő generáció." "A Murrayhez hasonló játékosok feltűnésével ez megszűnt" Mi szűnt meg? Az olyan játékosok, akik blöffteniszt játszottak, háttérbe  szorultak, az olyan komplett teniszezők érkezésével, mint Murray. Számoljunk egy kicsit! A blöffkorszakban (2003-2007) Federer 12 GS-t nyert, az utána való időszakban 2008-2016  5 GS-t. A blöffkorszakban 4 év alatt 12 GS, utána 8 év alatt 5 GS. Vajon melyik mutat reális képet a képességeiről? Persze igazságtalan lennék, ha nem hoznám szóba 2017-2018 OZ közötti időszakot, amikor Federer régi (blöffkorszakos) önmagát idézve 3 GS-t nyert 1 év alatt. Mi történt? Pontosan ugyanaz  történt, ami a blöffkorszakban is volt, eltűntek azok a teniszezők az ellenfelei közül, aki megtudták verni a Grand Slameken. Djokovic és Murray sérülés miatt estek ki a versengésből. Djokovic volt az, aki éveken keresztül akadályozta Federert egy újabb GS megszerzésében, és amíg ő versenyzett, addig Federer nem tudott a kondér közelébe férkőzni. 2017-től Federer legnagyobb ellenfelei közül csak egy maradt, az, aki a blöffkorszakban megtudta akadályozni abban, hogy naptári Slameket csináljon, évről-évre jelentett akadályt számára a salakos versenyeken és a Roland Garroson. E hősre az a hálátlan feladat várt, hogy akadályozza meg Federert abban, hogy keménypályás és füves GS-eket nyerjen, holott az ő igazi terepe a salak, és ahol Federer nem vállalta a kihívást, inkább megfutamodott. Milyen érdekes, ugye, hogy az igazi kihívást már nem, de a könnyen jött GS-t már igen. A wimbledoni döntőben sérült és mentálisan nem topon lévő játékos ellenél ellen, könnyen húzta be a trófeát. Ha visszagondolunk a 2014-es vagy 2015-ös döntőre, hogy azt a kihívást mennyire szerette Federer, és hogy mennyire volt sikeres, akkor láthatjuk, hogy milyen nagy a különbség a tavalyi döntőhöz képest, amikor  a blöffkorszakba tökéletesen illeszkedő, mentálisan gyenge (aki sérült is volt) ellenfelet győzött le. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy akkor ez most egy újabb blöffkorszak? Igen, az! Ugyanis a blöffkorszak egyik nagy hiányossága, hogy nincsenek, vagy alig vannak topon lévő klasszisok. De térjünk vissza az eredeti blöffkorszakhoz és vizsgáljuk meg, kik voltak azok az igazi blöffösök. 

Federer a 2003-as wimbledoni tornán aratta első GS győzelmét úgy, hogy egy top 10-es ellenfele volt, aki történetesen az egyik legnagyobb blöffös. A döntőt egy olyan teniszezővel vívta, aki Federer meghatározása szerint, a tökéletes blöffös. Philippoussisnak volt egy óriási szervája, egy jó tenyerese és... és más semmi. Nem fogom az összes blöfföst megemlíteni, hiszen a TOP 50-ből csak kettő vagy három volt, akire nem lehet azt mondani, hogy blöffös. A legnagyobb blöfföst, a blöffkirályt, akiről már beszéltem, nem hagyhatom ki a felsorolásból, már csak azért sem, mert ő volt Federer legnagyobb ellenfele a blöffkorszakban. Ki a blöffösök királya, akire egyrészt tökéletesen illik Federer jellemzése, másrészt bizonyította is azt az egymás ellen vívott döntőkben? Andy"BLÖFFKIRÁLY"Roddick! Sokan meglepődnek majd, pedig nem kéne, hiszen Andy a tökéletes blöffös. Mi egy blöffös legnagyobb fegyvere? A szervája, bizony. Andynek volt a legjobb szervája a touron, ez vitathatatlan, nem csak gyors, még szép is, élvezet volt nézni a mozdulatot. Mellé egy nagy tenyeres ( később az is megkopott) és más semmi. De, ami miatt Andy a blöffösök királya, az a fej, az a mentális gödör, ami a mentális erő helyén volt. Képes volt elveszíteni olyan döntőket Federer ellen, ahol előnyben volt, vagy amikor még jobban is játszott (2009 Wimbledon) így juttatva trófeához a svájcit. A többi blöfföst most hagyjuk, még talán annyit, hogy az edzője is egy volt blöffös, aki a ranglista harmadik helyére küzdötte magát abban a Federer szurkolók szerinti kőkemény mezőnyben. Voltak e olyan teniszezők a blöffkorszakban, akik nem voltak blöffösök, mégsem tudtak kihívást jelenti a Fedxepressznek? Voltak. Nem sok, egy-kettő, talán három. Az egyik Hewitt, aki sajnos komoly műtétsorozatokon esett át és a csípője miatt nem volt képes arra a teniszre, amire 2001 és 2002 között. A másik Safin, aki tényleg nagy tehetségnek indult, akár klasszis is lehetett volna belőle, ha nem lett volna lusta, ha komolyan vette volna a teniszt, de nem vette, csak néhanapján, akkor meg is verte Federert. És volt még egy nagy név, egy igazi klasszis a mezőnyben, az öreg Agassi, aki az Open könyvében írta le, hogy injekciók nélkül lábra sem tudott állni azokban az időkben.És mi van Nadallal? Ő sajnos csak 2005-től érkezett meg az élvonalba, akkor is csak salakon. Tisztáznunk kell egy kérdést, amit a Federer-hívők előszeretettel hoznak fel, ha a blöffkorszakról van szó, mégpedig azt, hogy akkor Nadal is a blöffkorszakban nyerte a Roland Garros címeit? Erre azt mondom, hogy igen, az első és második blöffkorszakban nyert 5 GS-t összesen, ezzel szemben Federer 15-öt. Háromszor annyit. Végére egyetlen egy, de nagyon komoly kérdés maradt, amin érdemes elgondolkozni. Ha a blöffkorszkban már egy beérett Nadal (2008-as) beérett Djokovic (2011, 2015) és egy beérett Murray (2016-os) is a mezőnyben van, akkor Federer hány GS-t nyert volna 2003 és 2007 között -tudva, hogy 2008 után 8 év alatt nyert 5-öt- abban a már nem blöffkorszakban? Te, szíved szerint, mennyit vonnál le a 20-ból?